Multiplikátor orsók

 

   A multiplikátor orsók soha nem tartoztak a közkedvelt és elterjedt orsófajtákhoz hazánkban. Olyannyira nem, hogy csak némi gondolkodás után tudnánk megfogalmazni, valójában mitől multiplikátor egy multiplikátor orsó, mi a különbség köztük, és a látszólag hasonló felépítésű tárolóorsók között.

   A multiplikátor orsók általában a nálunk megszokotthoz képest fordítva – azaz felfelé – foglalnak helyet a boton, gyakran dupla hajtókarral rendelkeznek, fékkel pedig szinte mindig. A leglényegesebb különbség azonban, hogy a meghajtás nem „egy az egyben” történik, mint a tárolóorsóknál, hanem áttételen keresztül - azaz többet forog a dob, mint a hajtókar, ez gyorsabb bevontatást tesz lehetővé, ami pedig jócskán kibővíti a felhasználási lehetőségeket.

   Előnyeik közé tartozik, hogy a zsinórt egyáltalán nem csavarják, emellett többnyire masszív, jól terhelhető és strapabíró meghajtó szerkezettel rendelkeznek.

   Áttételtől és mérettől függően, elméletileg szinte bármire alkalmas lehet egy multiorsó, ennek ellenére úgy gondolom, hogy valószínűleg a jövőben sem fognak sokkal nagyobb teret nyerni hazánkban, mint eddig – és azt hiszem, ez így is van rendjén…

Annyit viszont mindenképpen megér az ügy, hogy egy kicsit közelebbről is megnézzük őket - némi keresgélés után találtam is egy régi, japán modellt, ami tökéletesen megfelel erre a célra.

 

 

Szép, klasszikus „multiorsós” forma. Ahogy az első képen látszik, úgy helyezkedik el a horgászboton is, jobb kézzel, előrefelé kell tekerni.

 

Az egyik fő alkatrész, a dob

 

A másik pedig a „ház” – ami voltaképpen nem is ház, hiszen két fedélből és az őket összekötő, rögzítő acélhengerekből áll.

A hátulsó fedél ad helyet a tárolóorsókon már megismert racsninak, az elülső fedél pedig a féket és a meghajtó szerkezetet tartalmazza

 

1.számmal jelölve a meghajtó, ferde fogazású homlokfogaskerék látható, 2.számmal jelölve pedig a féklamellák, melyek alakjukban és anyagukban is hasonlítanak a peremfutó orsókéhoz

 

A fékcsillaggal válik teljessé a szerkezet – előrefelé szoríthatunk, ellenkező irányba tekerve pedig lazíthatunk a féken

 

Az elülső fedél. A rövidebb kar átfordításakor a szabadonfutót aktiváljuk – ilyenkor lehet (tengeri orsóról lévén szó) a csalit leengedni

 

A középső fogaskerék bemarása alapesetben a dob hasonlóan kialakított tengelyvégébe illeszkedik – így valósul meg a meghajtás.

A szabadonfutó bekapcsolásakor a nyíllal jelzett alkatrész a középső fogaskereket leemeli a tengelyvégről, a dob szabadon forog.

A kar visszaváltásakor két spirálrugó a tengelyvég felé nyomja a középső fogaskereket, a két alkatrész újra összekapcsolódik.

 

 

   Az itt bemutatott orsó egy nagyon egyszerű darab, de az alapvető alkatrészeket, a működési elvet megismerhetjük a segítségével.

   Természetesen a modernebb típusok ennél lényegesen bonyolultabb felépítésűek, a dobáshoz kifejlesztett modellek rendelkeznek kioldóbillentyűvel, és a gubancmentes dobást elősegítő mágnes- vagy centrifugálfékkel. A zsinórvezető szem is alapkövetelmény manapság, a végtelen csigás dobemelésű peremfutó orsókból ismerős szerkezet jobbra-balra mozgása segít szabályosan eloszlatni a zsinórt a dobon.

 

 

Hasonló őskövület - de már zsinórvezetővel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldal: Multiplikátor orsók
HOKÉV horgászbotok és egyebek... - © 2008 - 2024 - hokevhorgaszbotok.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat