HOKÉV horgászbotok és egyebek...

HOKÉV horgászbotok képekkel, horgászbotok felújítása - részletes, fényképes leírással, horgászorsók a '70-es, '80-as évekből, régi horgászorsók felújítása, karbantartása

 

Régi orsók karbantartása/javítása

Belső tisztítás, karbantartás

 

   Ha valaki nem elégszik meg a külső tisztítással, akkor néhány szerszám segítségével elvégezheti az orsó belső tisztítását, karbantartását, és esetleg a kisebb javításokat is.

   Említettem, hogy mindenképpen ajánlott az orsó teljes szétszerelése (az utolsó csavarig) – egyrészt, mert meg kell bizonyosodnunk róla, hogy nincs-e az orsónak olyan hibája, olyan mértékű elhasználódása, ami kizárja a megbízható használatot, másrészt minden alkatrésznek jót tesz egy alapos tisztítás, majd az ezt követő zsírozás.

   Ehhez szükségünk lesz megfelelő méretű lapos, illetve csillagcsavarhúzóra, csipeszre (a kisméretű alkatrészekhez), laposfogóra, valamint általában 12-13-as villáskulcsra (ha a rotort csavarral rögzítették). Persze léteznek speciális, hajlított kulcsok, amikkel jobban hozzáférhetünk ehhez a csavarhoz, de jobb híján megteszi a villáskulcs, illetve használhatunk hajlított csőrű fogót is.

 

   A belső, fém alkatrészek tisztításához benzint vagy lakkbenzint használjunk, a zsírozáshoz pedig különböző sűrűségű zsírt – erre a későbbiek során még visszatérünk.

   Az orsó szétszedése előtt öntsünk egy edénybe 1-2 dl benzint (vigyázat, némelyik műanyagot feloldja…), ebbe helyezzük a kiszerelt alkatrészeket.

   A fedél eltávolítása után (a csavarokat is nyugodtan dobjuk a benzinbe) próbáljuk logikus sorrendben kiszerelni az egyes alkatrészeket, ha kevésbé vagyunk a témában járatosak, illetve ha olyan orsóval találkozunk, aminek nem ismerjük a működési elvét, akkor inkább nézegessük pár percig, tanulmányozzuk, melyik elemnek mi a funkciója, csak ezt követően lássunk neki a szétszedésnek.

 

   Ha a dobemelő tengelyt kihúztuk, és az orsóház kiürült, következhet a rotor levétele. A rotort általában kétféle módon rögzítik : a csigatengely menetes végén lévő csavaranyával, vagy a csigatengely hornyába tolt (még az orsóházon belül található), patkó alakú alkatrésszel. Az utóbbi megoldásnál a csigatengely általában a rotor fix részét képezi. A csavaros megoldásnál érzéssel lássunk neki a lecsavarásnak, ugyanis némelyik orsón ez a csavar jobb-, némelyiknél pedig balmenetes.

 

of3.3.jpg

Ennél az orsónál a nyíllal jelölt alkatrész (persze a helyére tolva) rögzíti a rotort

 

of9.jpg

Ennél az orsónál pedig csavaranya, amely lehet jobb- vagy balmenetes

 

   A felkapókart is le kell vennünk a rotorról – általában egy-egy csavar tartja a két oldalán, de vigyázzunk, mert a zsinórvezető görgő felőli oldalon egy rugó található (egyes típusoknál a másik oldalon is), melynek szerepe a felkapókar visszaváltása és lecsukott állapotban való tartása.

   A felkapókar visszaváltását végző szerkezet a régi orsóknál általában a rotor alsó felén található. Szedjük ezt is szét, közben próbáljuk meg fejben rögzíteni, hogy melyik alkatrész hogy állt, hová tartozott. Ez persze az orsó további, más funkciót ellátó alkatrészeire is vonatkozik, melyek ismertetésére most nem térnék ki bővebben – szét-, illetve összeszerelésük módja általában „adja magát”.

 

   Ha már minden alkatrész a benzines edénybe került, kevergessük az egészet néhány percig egy rossz ecsettel, a nagyobb, erősebben szennyezett alkatrészeket pedig a csipesz segítségével vegyük ki, és egyesével tisztítsuk meg. A csapágyakat a csipesz és az ecset segítségével pörgessük meg, a benzin alatt tartva – így a belsejükből is kimosódhat a régi kenőanyag, távozhatnak a szennyeződések. Ezt követően én egy kis, fém levesszűrőn át egy másik edénybe öntöm az edény egész tartalmát – a benzint, a benne oldott zsír leülepedése után még felhasználhatjuk máskor is, az alkatrészek pedig fennmaradnak a szűrőn.

   Ha nem akarjuk kockáztatni az alkatrészek összekeverését, akkor a szétszerelést és a mosást végezhetjük alkatrészcsoportonként is : külön-külön mossuk el az orsóház, a rotor, a felkapókar visszaváltó szerkezet elemeit.

   Egy tiszta rongyra terítve rövid idő alatt megszárad minden – következhet az összeszerelés.

 

   Az összeszereléskor a forgó-mozgó-kopó alkatrészeket be kell zsíroznunk, hogy az orsó hosszabb ideig működőképes maradjon. A zsírokon kívül sok egyéb kenőanyag is kapható (akár aeroszolos formában is), de a régi orsók általában kopottabb, elhasználtabb szerkezetéhez még mindig a hagyományos lítiumbázisú kenőzsírok a legmegfelelőbbek (és legolcsóbbak).

   Az igazán régi orsókhoz én a „biciklizsír” néven, a kerékpáros boltokban kapható sűrűbb zsírt használom, a kevésbé régi ('90-es évektől kezdve) orsókhoz pedig a lágyabb állagú, kisebb viszkozitású, kevésbé tapadó, de ugyanúgy lítiumbázisú változatot. Ezek az „igényesebb” zsírok fogkrémestubus-szerű kiszerelésben kaphatóak, kerékpáros boltokban szintén beszerezhetőek, áruk 1000Ft körül van.

   Néhányan minden orsóra LZS2-es, hagyományos, sűrűbb zsírt használnak, de az adott igényeknek megfelelően műszerolajjal, motorolajjal hígítják. Ez célszerűnek tűnő megoldás, de lehet némi hátulütője. Minden kenőzsír eleve nagy mennyiségű kenőolajat tartalmaz, ami a gyártás során, szigorú technológiai sorrend szerint kerül bele. Az utólag hozzákevert olaj hamarabb kiválhat a zsírból, a zsír a szükségesnél jobban megkeményedhet, ezért a gyártók nem ajánlják az olajjal való utólagos hígítást. Ha évente karbantarjuk orsóinkat, talán megfelelő lehet ez a szisztéma, de precízebben illesztett orsókhoz én személy szerint inkább a fentebb említett, „igényesebb”, lágyabb zsírt ajánlom.

 

of1.jpg

 

  Újabb, még precízebben illesztett orsók belső szerkezetének kenésére kiválóan alkalmas az aeroszolos kivitelben kapható teflonos zsír. Használata kényelmes, állaga pont megfelelő, a teflonnak köszönhetően pedig csak minimális mértékben „fogja vissza” a forgó, mozgó alkatrészeket - így megmarad orsónk könnyed futása.

 

 teflonos_zsir_2.jpg

 

   Az alkatrészek hagyományos zsírral történő kenéséhez egyébként tökéletesen megfelel egy kisebb méretű, iskolai ecset. A felkapókar, a visszaforgásgátló elemeit visszafogottabban, a meghajtó szerkezetet pedig kissé bővebben bezsírozhatjuk. A csapágyakat és a zsinórvezető görgőt se felejtsük ki, ezeknél (még a régebbi orsók esetében is) ajánlatos inkább a lágyabb zsírt használni. A dobemelő tengely kenéséhez szintén ajánlott inkább a lágyabb, olajjal kevert, illetve a teflonos zsír használata.

   A orsóház fedelét rögzítő csavarok menetére is kenjünk minimális mennyiségű zsírt, megkönnyítve ezzel a következő szétszerelést.

 

   Az ily módon tisztított-bezsírozott orsó érezhetően simábban fog járni, a belerakódott szennyeződések és a régi, beszáradt kenőanyag eltávolításával pedig jelentősen megnöveljük az élettartamát.

 

   Régi jelenség, gyakran visszatérő kérdés a letapadó fék problémája. Általánosan elfogadott nézet, hogy az elsőfékes orsók fékje megbízhatóbb, a hátsófékes típusoké hajlamosabb a letapadásra, kevésbé precízen szabályozható (természetesen kivételek itt is, ott is előfordulnak). A magyarázat egyrészt az egyes változatoknál alkalmazott féklamellák méretében, átmérőjében keresendő - minél nagyobb méretűek ugyanis féklamellák, annál megbízhatóbb a fék, annál kevésbé kell tartanunk letapadásától. A hátsófékes orsók esetében a féklamellák méretének nyilvánvalóan a formatervezés szab határt - az orsó hátsó része, fékállító csavarja nem lehet idomtalanul vaskos, hiszen a akkor a vásárlók többsége - a precíz fék ellenére - valószínűleg inkább továbbállna... Az elsőfékes orsóknál nincs ilyen probléma, a dobban jóval nagyobb átmérőjű lamellák is gond nélkül elférnek.

   A hátsófékes orsóknál emellett számításba kell venni azt is, hogy a dobemelő tengely (melynek hátsó részét fékezzük) az orsó egész szerkezetén keresztülfut, a fékhatásra így befolyással lehet a dobemelő tengely kopottsága, esetleges minimális görbesége, és úgy általában véve az egész belső szerkezet állapota.

   Akár ilyen, akár olyan orsót választunk egy biztos : az időszakos karbantartást a féklamellákon is el kell végezni. A benzinben kimosott (régi orsók esetében általában filcből készült) lamellákat először töröljük szárazra, majd itassuk át műszer-/motorolajjal vagy vékonyan kenjük be zsírral. Amióta egy kedves ismerősöm javaslatára kipróbáltam a fentebb említett teflonos zsírt, azóta a féklamellák kenésére szinte kizárólag ezt használom - a reménytelennek hitt fékekkel is képes szinte csodát tenni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 106
Tegnapi: 199
Heti: 937
Havi: 5 337
Össz.: 872 408

Látogatottság növelés
Oldal: RÉGI ORSÓK KARBANTARTÁSA/JAVÍTÁSA - Belső tisztítás, karbantartás
HOKÉV horgászbotok és egyebek... - © 2008 - 2024 - hokevhorgaszbotok.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »